TIMCSI GYÓGYNÖVÉNYKERT

Gyógyítani és egészségesnek lenni, csak a természettel összahangban lehet!

TIMCSI GYÓGYNÖVÉNYKERT - Gyógyítani és egészségesnek lenni, csak a természettel összahangban lehet!

Növényi fürdők II.

Cserfakéreg-Lenmag-Görögszénapor

Cserfakéregfürdő-Kocsánytalan Tölgy

A cserfakéregnek csersav (tannin) tartalmánál fogva van jelentősége. Elsősorban ipari célokra, de nem utolsó sorban gyógyászatilag is sok oldalúan felhasználható. Csersavon kívül gallussavat, quercin-keserűt, citromsavat, pektinsavat, cellulozét, foszfort, ként és sósavat stb. tartalmaz.

Bőrbetegségek némelyikénél, izom és izületi reumánál egész fürdőt alkalmazunk úgy, hogy 1 kg cserkérget 3 l vízzel 2 literre befőzünk és a szüredéket a meleg fürdőhöz öntjük.

Aranyér és aranyérvérzésnél, végbélelőesésnél, végbélsipolynál, fehérfolyásnál, rendellenes női vérzéseknél, altesti gyengeségnél (ágybavizelésnél), meleg 35-37 °C fokos 115-20 percig tartó fürdő hasznos.

Továbbá fagyásnál, lábizzadásnál, egynémely makacs bőrbajnál is igen jó hatású.

Kötéseket és borogatásokat alkalmazhatunk igen jó eredménnyel kiütésre, kelésre (furunculosis), mirigydaganatra.

Borogatásokat szokás feltenni altesti gyöngeségnél, lágyék és hastájon fellépő mirigydaganatra.

Pótolhatatln kitűnő gyógyszer a cserfakéreg forrázat, a legtöbb női bajnál (így fehérfolyásnál, hüvely- és anyaméhgyulladásnál, vérzéseknél, sőt az anyaméh rákos megbetegedéseinél is). Igen gyakran ezekben az említett esetekben a cserfakéreghez zsurlót is tehetünk, legtöbbnyire azonban tiszta cserfakéreggel készítjük el a szükséges mennyiségű (100g 1 l vízre) cserfakéreg forrázatot.

Orrkatarrusnál (katarrus=hurut) a foghús és szájnyákhártya betegségeinél cserfakéreg forrázattal öblítést végzünk.

Bélkatarrusnál, bélvérzésnél, vastagbékatarrusnál, (és ott, ahol a székletétel véresen nyálkás), igen ajánlható gyógyszer a cserfakéreg-forrázat. Rekedtségnél, torok- és mandulagyulladásnál öblítő vizet készítünk. Általában a légzőszervek megbetegedéseinél igen hatékony. (lásd még cserfakéreg alatt).

Lenmag (Kataplasma)

A len ipari feldolgozása folytán, mint vászon, a magból kivont olaj és a belőle kivont kence és festékek révén igen értékelt ipari növény.

A lenmagból készített lisztet, mint lágyító háziszert már mindenki használta. A lenmag-lisztet forró vízzel, vagy tejjel péppé főzzük és lenvászon közé téve, amilyen melegen elbírjuk felrakjuk és addig váltogatjuk az időközben esetleg kihűlt kötést, míg a daganat annyira meglágyul, hogy felfakad.

Felhasználjuk kelés (abscessus, furunculuc), kelevény, karbunkulus, de minden más bőrön támadt daganatra.

Belsőleg, rendesen medveszőlő levéllel keverve máj-, hólyaghurutnál kitűnő. A gorombán megőrölt mag beöntésre is használatos.

Görögszénapor

Felhasználásban teljesen azonos a lenmagliszttel, azonban daganatok és kelések oszlatására gyorsabban és erősebben hat. Éppen úgy kell elkészíteni és alkalmazni, mint ahogy a lenmaglisztnél leírtuk.

A légzőszervek elnyálkásodásánál belsőleg is felhasználható száj és toroköblítésre, gyulladásnál és légzési nehézségeknél igen jó. (Egy kávéskanálnyi görögszénaport egy csésze vízre.)

Növényi fürdők I.

fenyő-zabszalma-zsúrló-kamilla

Fenyőfürdők

Amikor a mezők virágainak illata átjárja és átitatja az egész tájat és sétánkat oly lélekemelővé teszi, már belélegzésükkel is más lesz közérzésünk, idegeink megnyugszanak. Nemcsak azért, mert ózondúsabb a levegő, nemcsak azért, mert a szemnek jólesik a tarka, vidító, környezetbeli kép, hanem azért is, mert a virágok szerteáramló illata a légzést mélyebbé és könnyebbé teszik. Gondolunk csak a fenyőerdő fűszeres, kellemes illatára, mely üdítően telíti a levegőt s a vérkeringésre, de az egész emberi szervezetre is közvetlenül jótékony hatású.

A természetben rejlő minden erőt fel kell ismernünk és testi, lelki erőnk szolgálatába kell állítanunk.

Az összes fenyőfajták (vörös-, boróka-, jegenyefenyő) kivonatait, rügyeit, ágacskáit megfőzzük és a száradékot öntjük a meleg fürdőhöz.

Ezeket a fürdőket elsősorban idegbántalmaknál az idegek megnyugtatására és erősítésére használjuk, úgy hogy a meleg fürdőket hetenként 2-3-szor adagoljuk.

Köszvény és krónikus reumánál, izület és izomfájdalmaknál, melyek reumás megbetegedésre engednek következtetni, kitűnő hatásokat lehet elérni meleg teljes-fenyőfürdővel.

Angolkóros, mirigybántalmas gyermekeknek szénapolyva fürdők mellett változatosságból fenyőfürdőket is adhatunk.

Csontgyulladásnál és más csont megbetegedésnél ugyancsak a meleg fenyőfürdőkkel támogatjuk a betegség javulását. Nemcsak egész, hanem részfürdőket is készíthetünk, amikor egyes tzestrésznek meleg fürösztését végezzük, lábak, lábujjak, kar, kézfej, stb. köszvényes, reumatikus fájdalmainál.

Tüdő és légzőszervek katarrusánál* (hurut) a különböző fenyőféléket összevagdaljuk, elszercskázzujk és főzés közben vagy mindaddig, míg gőzölög fölébe hajtjuk fejünket, vagy egy tölcsér segítségével felfogjuk a gőzöket és belélegezzük.

Természetesen esetleg nélkülözhetetlen egyéb gyógytényező: kvarc, napfény, levegő, rövidhullám stb.

Általában ott és úgy használjuk, mint a szénapolyvát. A zabszalma jóhatású, biokémiailag ható sókat tartalmaz (kálisókat, kovasavat, sósavat, foszforsavas és kénsavas sókat)
Zabszalmafürdő

A főzési arány: 1 kg zabszalma 5 l vízre.

Zsúrlófű-fürdő

Teljes fürdőt vesebajnál, vagy csak zsurlóval, vagy szénapolyvával, fenyőfélékkel keverve készítik.A zsurlót (békarokka, csikófark, cingrát, farkfű, kannamosófű, tálmosófű, zsonja, stb.) mindenki ismeri, falun még ma is ezzel súrolják és dörzsölik, mintázzák ki a fémedényeket, magas (17% kovasav) szilikát-tartalma folytán. Ezenkívül tartalmaz kénsavas sókat, mészsót, a konitsavat és növényi keserűt. A természetgyógyászok régen használják belsőleg és külsőleg is.

Vizelés nehézségnél, hólyag, vese, epekő és homok bajoknál és ezeknél fellépő görcsöknél hatásos ülőfürdőt készíthetünk belőle 10-15 perces időtartalommal 35-40 fokos C meleg mellett.

Köszvényes csomókat, és duzzadmányokat a lábon, kézen meleg zsurlófürdővel gyógyíthatunk.

Gyomor bántalmaknál akut és krónikus hólyagbajnál, vesemedence és hógycsőgyulladásnál, epegörcsnél forró borogatással megnyugtató eredményt lehet elérni.

Lábduzzanatokra, gyulladásos tyókszemre, hallási zavaroknál és fülbajnál, csontbajoknál eredményt láttunk zsurló melegkötésekkel, amint hogy scrofulosisos daganatra is lehet használni.

Ezeket a borogatásokat, kötéseket 2-3 óránként újítjuk meg. Ott, ahol látszólagos rosszabbodás állna elő azáltal, hogy savas mivoltánál fogva túl erős a hatása a teafőzetnek, illetve a borogatásnak, ott elégedjünk meg – különösen nyitott sebeknél – azzal, hogy meleg főzettel mossuk a sebeket.

Az orr-, torok-, gége-, szájbajoknál, fülkimosásra, fogdaganat és foghús betegségeknél, úgyszintén torok és garat gyulladásnál a belőle készült főzet vagy forrázat igen jótékony hatású.

A fent felsorolt betegségeknél magát a zsurló füvet használjuk, vannak azonban esetek, amikor fokozzuk a hatást más füvek hozzákeverésével, pl. hólyagkatarrusnál, amikor petrezselymet, csipkebogyót és medveszőlő levlet keverünk hozzá és így készítjük szabály szerint a teákat. (A keverékből egy evőkanálnyit 1/4 l vízre.)

Igen sok értékes gyógyhatású teakeveréknek elengedhetetlen alkotó része. Hatóanyagát az egyetemes orvosi tudomány is felismerte, sőt legújabban tüdőbajnál injekció alakjában is adagolják.

Bármennyire lenézett növény is a zsurló, bármennyire irtják a mezőgazdák, mint fel nem használható gazt – mert az állatállomány nem eszi – egyike a legértékesebb gyógynövényeinknek.

Kamillafürdő

Kamillás egész fürdőt készítünk kiütéstől megviselt és scrofulotikus gyermekeknek. Egy egész gyermekfürdőre 1/4-1/2 kg teát forró vízzel leforrázunk és 10 percnyi állás után a megszűrt teát az elkészített meleg fürdőhöz hozzáadjuk.Sokoldalú felhasználása miatt mesterségesen is termelik. Mint háziszer sehol sem hiányozhat. Virágzatának értéke a növényt hazai gyógynövényeink Kohinoorjává teszi. Itt csak külső felhasználását említem. (L. orvosi székfű)

Ha a csecsemőket szél- és bélgörcsök zavarják és emiatt nyűgösek, úgy a naponta alkalmazott fürdőhöz kamilla forrázatot tegyünk. A kamillafürdő mindenképpen pótolja a szénypolyva-, zabszalma- és fenyőfürdőket.

Elhanyagolt sebeknél fájdalom csillapító és sebet tisztító.

Igen jótékonyan hatnak a fagyos daganatra és fagyos testrészre alkalmazott kamillafürdők. gyulladásra, gennyesedő daganatra (furunkulus) gyors és biztos érlelő hatású a kamillakötés.

Kötőszövet-hártya gyulladásnál kamillateából készült borogatásokat és mosásokat végzünk, amikor az ólómecetes borogatásokkal nem érünk célt.

Aranyérre kamilla-kötést helyezzünk és lemossunk, főleg székelés után. Fülfájdalmaknál kamilla-zacskókat melegen alkalmazunk, amilyen melegen csak elbírja a beteg és úgy rakjuk fel, mint a szénapolyva kötéseket.

Ha hirtelen kis zsákot nem tudunk készíteni, úgy a sűrű lenvászon ruhán átszűrt teamaradékot összegöngyölve, melegen felkötjük a fülre.

Felfúvódásnál, kólikánál, bél- és hasfájdalmaknál a meleg kamilla-kötés elsőrendű hatású.

A kamilla gőze fülfájdalom, gennyesedő középfülgyulladás, orr katarrus eseteiben jó eredményű. Használhatjuk a kamilla gőzöket hólyag katarrusnál* is.

*hurotok

 

Fürdés, fürdők története

A Fürdők, a fürdés kialakulásának története, hatásai
A fürdés már ősidőkben gyógytényező volt. A törvények kötelezővé tették a fürdést. Elsősorban a nőknek írtak elő fürdési időket és szabályokat. Jeruzsálemben a Bethesda-tó vizében cölöpökre épült csarnok állott, ahol sok beteg vátakozott arra az időre, amikor a tó vize mozgásba, hullámzásba jött.
A Biblia szerint egy angyal jött a tóhoz és mozgásba hozta a tó vizét; így olvassuk ezt a régi feljegyzésekben. A Biblia szerint, aki elsőnek lépett a felkorbácsolt vízbe, bármilyen betegségben szenvedett is, meggyógyult.
A csodálatos gyógyhatású tó kegyhelye lett a vidéknek. A zsidók itt fürösztötték meg azokat a juhokat, melyeket isteni áldozatra vittek. Ma már a tó kiszáradt. A tó vizét, mely három órányira volt a várostól, Salamon által épített ciszternákba vezették.
Gyógyhatását annak is tulajdonították, hogy ide vezették be az áldozati állatok vérét. A tó vize ásványi sókkla, kénnel, timsóval, salátromos iszappal volt telítve, melynek hatása eső előtt, mikor a tó mozgásba jött, még fokozódott. Mai felfogással itt az iszapfürdő gyógyhatása nyilvánult meg.
Palesztinában a gyógyforrások, kutak és gyógyfürdők több helyen közismertek volta. János evangélista szerint Jézus a Siloah-forrás vizével egy vakot gyógyított meg.

A görögök higiéniája is magas fejlettséget igazol, mert iskoláik mellett fürdő berendezések voltak. Ismerték a tengeri fürdőknek ideget, kedélyt, munkabyrást jótékonyan befolyásoló hatását./
Híppokrates feljegyzéseiben többek között idült és hevegy betegségeknél különböző gyógyító, ásványi és növényi fürdőket ajánl. Ebből az időből származó írások tanúsítoják, hogy az epidaurusi gyógyforrások szénsavas sókat tartalmaztak, melyeket epe- és vesekő betegségeknél és az emésztőszervek rendellenességeinél használtak. Ezenkívül is voltak gyógyforrások, melyek ma ugyan már nincsenek meg, de a megjelölt helyen ásatások ótján tlált fürdőberendezések bizonyítják létüket.

A római birodalom minden nagyobb városában voltak fürdőberendezések, fürdőépítmények. Augusztus császár tudatában volt a fürdőzés kiváló hatásának. Éppen ezért a víz testedző ereje által akart magának szívós katonákat és egészséges népet nevelni. Sokat áldozott ennélfogva fürdők építésére. Feljegyzések tanúsága szerint Kr. után 300-ban Rómában 800 nyilvános fürdő volt.

A görög és római feljegyzésekből ismerjük az akkori, ásványi sókat tartalmazó hőforrásokat is, melyeket különböző betegségeknél, elsősorban az emésztőszervek megbetegedéseinél általánosan használtak. Izzasztóként főleg gőzfürdő szolgált.
Meleg homok, gőzfürdő, hidegleöntés, hidegzuhany már mindenütt szerepel a régi népek gyógyító eljárásainál és említést tesznek krónikásaik, hogy gyógytényezőként szerepeltek a fej betegségeinél, gyomorbajnál, hűlésnél, továbbá a mandula- és szemgyulladásoknál.
A meleg fürdő legkezdetlegesebb formájú az ún. kőfürdő volt, amikor izzóvá tett kövekre vizet öntöttek és a felszálló gőzöket a betegnek, vagy annak egyes testrészének megizzasztására használták. Ezenkívül háziszőttes takarókba is göngyölték a betegeket, hogy mág jobban megizzasszák.

Az északi népeknél a lakóház mellett berendezett fürdő és izzasztókamrák maradványit találták. Írott feljegyzések tanúsítják, hogy a már legrégibb korban – még belső bajokra is – különböző gimnasztikai gyakorlatokat, hideg fürdőket, gyógyítófüveket használtak és a kúra támogatására ásványi sókat tartalmazó vizeket ittak.

A keresztes hadjáratokból hazatért vitézek vetették meg az alapjait Nyugat-Európában az általuk kultivált fürdőzésnek. A harmincéves háború azonban mindent romba döntött.
Itt említjük meg, hogy talán sehol a világon olyan ésszerűen nem fürödnek az emberek ősidőktől fogva, mint Japánban. Ezek az ésszerű, nemzedékről nemzedékre szálló fürdőzési szabályok Európában szinte feledés számba mennek.

A XVIII. sz-ban már népfürdők keletkeztek. A nap által felmelegített iszapfürdők meghűlésnél, savófürdők scrofulosisnál, hangyafürdők reumánál és köszvénynél voltak használatosak. A sorvadásos gyermekeket leforrázott borjóláb sós levében fürösztötték. Részleges hűlésnél rozmaringlevél-fürdőt kapott a beteg és a fürdővihez bort is öntöttek.

Vértódulásnál mustármagos forró, ecetes lábvizet vettek. A hamu- és konyhasós forró lábfürdők pótolhatták a most drágán és nem minden ízléstelenség nélkül hirdetett lábfürdőket.
Mindezek a fürdők s a következőkben elmondandó növényi fürdők is a régi – a mi gyakorlatunkban bevált természetes gyógyító eljárások maradványai. A kultúra fejlődésének ótjait vizsgálva a fürdőkre vonatkozó érdekes adatokat találunk.

A nyilvános fürdők gyógyítóerejüknél fogva mindig nagyobb látogatottságra tesznek szert. Viszont egyes népfajoknál a fürdővel kapcsolatos gyógymódok – talán vallás erkölcsi okokból – nehezen váltak általánossá.
Minél kultúráltabbak lettek a népek, annál inkább vált népszerűvé, sőt mondhatni divatossá a gyógyfürdők használata. A bizonyos bajoknál nagy gyógyhatású fürdőket sok esetben messze vidékről is felkeresik a betegek. Így ismertek lettek a reumatikus bajokat gyógyító fürdők között Hévíz-fürdő és a torontáli Medence, melyeknek népszerűsége már a legrégibb időkre vezethető vissza.

A tehetősebb családok régebben házi gőzfürdőket rendeztek be otthonukban. Ma már a legfelfokozottabb igényeket is kielégítik a népegészségügyet szolgáló fürdők. Ott azonban sajnos még nem tartunk, hogy mint Amerikában e század elején, nálunk is a felépítendő új házakban kötelezővé tennék a fürdőszoba megépítését.

Érdekes megemlíteni, hogy még nem is olyan régen, odahaza úgy készült a gőzfürdő, vagy növényi fürdő, hogy egy nagy hordóba vagy dézsába széket állítottak, a szék mellé zsámolyt tettek, forró vizet, vagy forró teafüzetet öntöttek a dézsába, majd ezt hideggel leöntöték megfelelő hőmérsékletre, a beteget a székre ültették és nagy kendőkkel úgy betakarták, hogy csak a feje látszott ki belőle; 1/4-1/2 óráig benn hagyták, azután szárazra dörzsölték. Néha még hideg vagy langyos ruhával is megdörzsölték és utána ágyba fektették.

Oroszországban és a Keleten még ma is így használják a gyógyító gőzfürdőket. Galiciában a nyilvános fürdőben szokásban van, ahol még nem modernek a gőzfürdő berendezések, hogy a fürdőzők fürdés után kis kancsókból leöntözik egymást. Szokásban volt, hogy nyírfavesszőköteggel is megvesszüzték egymást.

A budai fürdők közül, a Rácz-, Császár-, Rudas és Király-fürdőkben találták meg a fürdőberendezések régi maradványait, melyek az akkori kor berendezéseivel lépést tartottak. Feljegyzések igazoljáők, hogy növényi fürdőket, kőfürdőket itt is ismerték.
Ha most már átgondoljuk mindazt, amit erről a primitív fürdőzésről tudunk, elmondhatjuk, hogy a gőzfürdő felhasználásában nem változik sokat, csupán modernebb, kényelmesebb, körültekintőbb és szakszerűbb lett az alkalmazása.

Igen sok betegség a bőr hiányos kipárolgására vezethető vissza. A víznek a bőrre való mechanikus hatása fokozza a bőr működését. Ha nem elégszer és nem kielégítően mossuk meg vízzel a test felbőrét, úgy a lehámló, leváló hámsejtek, a faggyúmirigyek váladéka, az izzadás elpárolgása után visszamaradó képződmények, a levegőből rászálló por és piszok a bőrön lerakódik.
Ennek következtében a bőr munkája lecsökken, a pórusok eldugulnak és képtelenek az anyagcsere váladékot kiválasztani. A váladék egyik része a bőrszövetben rakódik le és a bőr felszínén kiütéseket okozhat. A másik rész felszívódik és így a veséknek kell kiválasztani, ami nem közömbös a vesékre, mert a felszívódás fokozottabb munkát igényel.

A gyakori mosdással igyekszünk az elhalt, leváló hámsejteket eltávolítani. Erre a célra lúgos szappanokat használunk. Ezzel a lúgos mosással részben kivonjuk a felbőrnek zsírosságát és kilúgozzuk a felső sejtrétegből a könnyen kioldható anyagokat. A sejtek erre a műveletre elvesztik ruganyosságuk egy részét, a bőr érdes lesz és megbetegedhet.

A szappan szerepe a mosakodásnál, fürdésnél fontos és nagy elővigyázatosságot igényel a szappanok megfelelő megválasztása. Szokásban volt régebben a fürdő után a testnek beolajozása is.
Különböző fürdőknél arra legyünk elsősorban figyelemmel, hogy a beteg, legyöngült szervezetet körültekintő gondossággal ápoljuk, mert a tapasztalat már sokszorosan igazolt, hogy a kemény és rohamosan keresztülvitt kezelés nemcsak hogy nem használ, hanem legtöbbször árt.

A természetes gyógymód sohasem alkalmaz hevesen ható eljárásokat, mert az erőszakos gyúrásnak, taposásnak, dögönyözésnek, dagasztásnak és egyéb tortúrának kevés az értéke és még kevesebb az értelme. Igazolva van, hogy a szakértelmmel enyhén alklamazott ledörzsölés puszta kézzel, vagy érdes szövetanyaggal, a hatás kiváltás tekintetében a legideálisabb megoldásnak felel meg.

Szükségesnek tartottam ennek megismerését, mert éppen a fürdőzéssel, masszázzsal, gőzfürdőzéssel kapcsolatban sok furcsaság és felesleges móka lett éppen napjainkban általánossá.
Ebből a szempontból éppen az ásványifürdők is heves hatásuknál fogva kifogásolhatók mindamellett, hogy alkalmazásuk néha elkerülhetetlennek látszik, mert pl. reumánál, ischiásnál, mirigybetegeknél, női bajoknál pl. sósfürdőt is szoktak ajánlani, a természetes, kiválasztó, növényi gyógyszerek mellett.
A fürdőkről elmondott bevezető után ismerteni fogom a növényi hozzátételllel készült fürdőket. Főképpen a csodálatos hatású és sokoldalúan felhasználható növényi fürdők, így a szénapolyvával készültek tudnivalói fontosak.